2009. szeptember 30., szerda

Szerda - Debrecen

Ma délelőtt elvittem a feleségem és a legkisebb lányom Debrecenbe, mert már esedékes volt valami orvosi ellenőrzés. Az egyetemre is bementem, vásárlást is lebonyolítottam és az Úr kegyelméből estére még haza is értem. Márti és a kis Viola ott maradtak, mert Mártinak holnap és holnapután előadásai vannak. A ma esti bibliaórára nem én voltam kiírva, de ha már itthon voltam akkor csak-csak elvárták a testvérek a szolgálatot. Jákób látomása és fogadása volt a téma. Ma is mint általában máskor másfél órát voltunk együtt a testvérekkel. Ez az idő(20.00-21.30) nem igazán jó az iskolásoknak, de még egy kevés idő és előbbre hozzuk a kezdést 19 órára és akkor már könnyebb lesz...

2009. szeptember 29., kedd

Kedd - hogy mik vannak...

Én már hozzászoktam ahhoz hogy mindenféle furcsaságok történnek velem, de a mai azért mégis különös volt. Megéri rögzíteni.
A tegnap kezdődött azzal hogy csörög a mobilom(ebaptifon) és az alábbi párbeszéd zajlik köztem és egy személy között románul(az érthetőség kedvéért magyarul idézem):
-Jó napot kívánok, református parókia!?
-Jó napot! Nem. Ez a baptista parókia.
-Én egy futár vagyok és önöknek hoztam egy csomagot...
-De én nem rendeltem.
-Érszőllősön a 85 szám alatt lakik, nem?
-Nem. Igaz ugyan hogy Érszőllősön, de az 59 szám alatt.
-Ön a saját telefonjáról beszél? -ilyen kérdés után, a fülemtől elvettem a telefont és jól megnéztem. Az enyém volt.
-Igen. Ez biztosan az enyém.
-Önnek mi a neve?
-Veress Efraim
-Egészen biztos abban hogy az egyház nem rendelt az internet mellé egy laptopot?
-Miiiit? Egy laptopot? Nem mi egészen biztosan nem rendeltünk, hiszen én kötöttem meg a szerződést.
-Na jól van akkor, én visszamegyek, de maga bánja...
-La revedere(Viszontlátásra)
-La revedere
Ennyi volt a tegnapi párbeszéd és igaz hogy úgy köszöntem el ahogy a románok szoktak, de nem gondoltam hogy tényleg látni fogjuk egymást már a mai napon. Pedig ez történt. Ma ismét csörög a mobilom(csak tudnám hogy miként szerezték meg a számot), de most már a Romtelecomtól hívtak.
-Jó napot!
-Jó napot!
-A tegnap küldtünk egy csomagot, de nem vették át.
-Nem mert nem rendeltünk semmit.
-De hát önök nem baptista parókia tetszenek lenni?
-De, az vagyunk. -csak nem tagadtam le magamat
-Érszőllős 59 szám?
-Igen.
-Ön Veress Efraim?
-Igen
-Na akkor ma újra küldjük a csomagot... egy laptopot az internet szerződés mellé.
-De hát mi nem rendeltünk ilyet.
-Én pedig azt látom hogy kell küldjek maguknak egy laptopot.
A feleségem éppen a napokban nyaggatott azzal hogy kellene neki egy laptop a tanulás miatt, de bármennyire is hízelgő gondolat volt hogy "lám-lám az Úr milyen gyorsan teljesíti gyermeke kérését és a feleségem tényleg az Úr kedvence", csak nem erre számítottam. Azonban ha mindenáron rám varrják, ám legyen. Megadtam magam.
Délután ismét szólt a mobil. A futár(mert hát ugye nem csak a postás hanem a futár is kétszer csenget) jelentkezett.
-Jó napot!
-Jó napot!
-Baptista parókia? (milyen szépen bemagolta)
-Igen.
-Érszőllős 59. szám?
-Igen.
-Öt percen belül ott vagyok a csomaggal.
-Legyen.
-Rendben.
És tényleg 5 perc múlva be iss fordult hozzánk egy kis Caddy. Kiszáll belőle egy fiatalember(egész végig azt hittem hogy egy nővel tárgyalok) és már nyitja is a hátsó ajtót. Kiemeli az autóból a dobozt és már nyújtja is át nekem. Mondom neki hogy átveszem, de fizetni nem fizetek. Azt válaszolta hogy nem is kell, csak írjam alá hogy átvettem. Úgy is történt. Jól megnézett -talán arra gondolt hogy ez az ember aki a tegnap még nem akarta elismerni és átvenni azt ami az övé, mostanra hogy megszelidült- és elviharzott. Bejöttem a házba a dobozzal és arra gondoltam. Olyan sokszor járattak engem ide-oda, ilyen cégek olyan cégek csak hogy fussak a pénzem után, most aztán fordult a kocka. Ezt bogozza ki aki tudja. Én nem rendeltem(a református lelkész igen), nem vásároltam, nem fizettem(csak átvettem) és mégis van nálam valami ami eléggé nagy érték. Ha valakinek fontos majd jelentkezik... Eltelt vagy öt perc és elmúlt ez az (kár)öröm, mert az volt. Megítélte bennem a Lélek. Szóltam Mirjámnak:
-Menj el, nézd meg hogy a 85-ös szám alatt lakik-e a református lelkész!? Ha igen, akkor mondd meg neki hogy valószínűleg neki szánták ezt a küldeményt és akkor jöjjön érte.
Elment és már jött is a kolléga. Tényleg ő rendelte és 3 éves részletre vásárolta az egyház részére. Olyan régóta várta, hogy már majdnem le is tett róla. Örült hogy végre megérkezett. Elmondtam neki hogyan és csak arra kértem hogy tisztázza a Romtelecommal a félreértést. Nem szeretném ugyanis hogy a havi elszámolásnál majd vitatkozzunk azon hogy mennyit fizessünk. Voltam én már úgy hogy azt is számlázták és úgy ahogy nem kellett volna... Azért is írtam le hogy megelőzzem az esetlegesen ilyen irányú próbálkozást. E kusza ügyet tehát sikerült kibogozni, jó lelkiismerettel lezárni, valakinek örömet szerezni és úgy tűnik hogy minden rendben..., de azért egy kíváncsi kérdés mégis fúrja az oldalamat.
Ha valaki a református lelkészt keresi, miért az én mobilom(privát) csörög? Na erre nincs még válasz...

Kedd - egy őszi délután

A feleségem eltelelte a virágokat, én megkapáltam a tujákat, Juditka pedig eltakarította az összegereblyézett szénát...





Kedd - munkanap

Ma déleőtt Tripó István(micskei előljáró, gyülekezeti vén, civilben polgármester) testvér látogatott meg, hogy egy(helyesebben 2) aláírást szerezzen tőlem a "Hóreb" alapítvány bérleti szerződése tárgyában. Ez alapítványt dr.Steiner István testvér kezdeményezésére hoztuk létre, aki nagyon is szívén viseli az erdélyi baptista misszió sorsát és gyermekeink táboroztatására, imaházak építésére, karácsonyi szeretetvendégségekre rengeteg pénzt gyűjtött ill. áldozott. Ő most egy súlyos gerincműtét után 80 valahány évesen lábadozik(Los Angeles) és imatámogatásra szorul. A mi Urunk adjon neki felerősödést és gyógyulást!

Kedd - volt egy kutyánk(Tappancs) és lett egy kutyánk "Szultán"








Tappancs
Egy falusi lelkipásztor már csak úgy él mint a juhai... Itt falun általában a házaknál kutyák őrzik a rendet. A kutya az amelyik őrzi a portát( van itt vagy 60 ár), ami jelez és ami a család névjegye is egyben. Mi sem  térhettünk ki e "szokás"( valahová el kell helyezni a kölyköket, így ajándékba kaptunk egyet) elől és így lett Tappancs. Ő a Ferenczi Jánosék "Brietta" nevezetű kutyájának az alomjából jött. Ő volt a Mirjám kutyája. Olyan idges volt néha mint  a gazdája, de nem is ez volt az oka amiért elváltak az útjaink, hanem az hogy hogy nagyon szerette a szárnyas állatokat, így a tyúkokat is. Na nem nézegetni hanem fogyasztani. Elevenen. Márpedig ez falun megbocsáthatatlan bűn.Megengedhetetlen. Igaz hogy meg volt kötve, de amikor csak elszabadult, pusztított. Akkor telt be a pohár( a feleségemnél, mert ugye mindig általában az asszony mondja ki az utolsó szót :), amikor az Ozsváth Miklós testvér( minden reggel 2 liter tejjel szereznek örömet nekünk) növedék csirkéjét a feleségem szeme láttára ragadta nyakon és a Márti kemény(én tudom hogy milyen az amikor a feleségem ilyen) felszólítására sem engedte el. Jött az ukáz: Tappancsnak el kell tűnni a háztól.!!!Bármennyire is sajnálkozott Mirjám a kutyát befizettem egy vidéki kirándulásra, ami azt jelentette hogy autóval elvittem egyik szolgálati utamra és egy ideális helyen( fácánok paradicsoma) kinyitottam az ajtót és Tappancs azóta is kergeti az orra elől alig hogy  felröppenő szárnyasokat. Na de közben Juditkára(ő leendő állatorvos:) jött rá a kutyatartási láz és így kaptuk immár pénzért(az ilyen kutyát már nem  szerzik hanem veszik) Szultánt(ezt a nevet adtam neki hogy a méltóságát jelezzem...)  a "Boszporuszi Naptűz"(ez itt a reklám helye:) kennelből.

Viola és Szultán
Ő nem jár a tyúkok után, de nagyon is védi a gazdáját és a területét. "Hatalmas és fenséges. A nyüzsgés, a játékos csaholás, a gazda szemvillanását lesni, türelmetlenül vakkantani a gazda helyeslését várva - ezek nem az õ tulajdonságai. A Közép-Ázsiai nem csak úgy megáll - hanem az ellenség útjába áll, nem fut - hanem száguld, õ nem harap - hanem széttép. Története sok - sok évszázadra tehetõ. Nem ismert pontos származása, sokak szerint Európába Nagy Sándor serege hozta be. Türkmenisztán nagy birodalom volt. Sokáig ellenállt Dzsingisz kán tatár seregének, nagyméretû kutyáik sok veszteséget okoztak a tatár lovasságnak.
     Zord vidék, rideg körülmények, szüntelen megpróbáltatások és az örök ellenség - a nyájakat tizedelõ farkasok. Kevés olyan fajta van, aki a kutyák között igazán rászolgált a farkas ölõ jelzõre - a Közép-Ázsiai egyike ezeknek.
     Ez a kutya napjainkra sem vesztette el kiemelkedõ tulajdonságait, népszerûsége nõ, és nem véletlen, hogy egyike lett az elismert "testõröknek" - akikre azt mondják
"tekintélyes kutya, ami komoly embereknek való" (forrás:http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5444.)  Jah! Ezek szerint a kutyám faja mutatja hogy mennyire vagyok komoly...?  :)



Szultán

Egyszerűen annyira kutya amennyire az ember kívánja. Immár 3 hónapos(5 hetesen került hozzánk) és nagyon jól tűri a kis (ultra)Viola szeszélyeit is. Elégedettek vagyunk vele...

2009. szeptember 28., hétfő

Hétfő - Ilyen még nem volt...

A tegnap volt egy éves évfordulója Robi és Gertrúd menyegzőjének és hogy erre emlékeztessenek a tegnap délután meglátogattak, de ugye mi Ballán voltunk így a meglepetés az övék lett. Na ha nem jött össze a találkozó akkor elmentek, de mivel ők székelyek és amit egy székely a fejébe vesz azt onnan kiverni nem lehet, ezért megleptek ma. Sikerült is örömet szerezniük, csak azt sajnáltam hogy rövid volt az idő amit együtt tölthettünk. Beszélgettünk imádkoztunk és gyönyörködtem bennük. Mármint abban hogy az Úr kegyelme mennyire látható életükben. Az Úr vezesse, áldja és őrizze őket ezután is!!!


egy évvel ezelőtt...



és ma...


2009. szeptember 27., vasárnap

Vasárnap - Szilágyballán


Ma abban a gyülekezetben voltam, ahol édesapám kezdte a lelkipásztori szolgálatot. Két és fél évet laktunk Ballán és ez idő alatt kezdetem öntudatra ébredni, ill. ettől az időtől tudom folyamatosan felidézni a múltat napjainkig. Ott abban a faluban kezdtem meg az iskolát, de az első osztályt már Zilahon fejeztem be. Abban a gyülekezetben jutott el a tudatomig hogy az én édesapám lelkipásztor és hogy ez mit jelent... Tehát elég sok emlék felidéződött bennem, de már nem igen lehetett mihez illeszteni ez emlékeket, mert Király testvér szavait idézve "itt mindent leromboltunk amit elődeink 90 év alatt építettek".


Ma abban a gyülekezetben voltam, ahol édesapám kezdte a lelkipásztori szolgálatot. Két és fél évet laktunk Ballán és ez idő alatt kezdetem öntudatra ébredni, ill. ettől az időtől tudom folyamatosan felidézni a múltat napjainkig. Ott abban a faluban kezdtem meg az iskolát, de az első osztályt már Zilahon fejeztem be. Abban a gyülekezetben jutott el a tudatomig hogy az én édesapám lelkipásztor és hogy ez mit jelent... Tehát elég sok emlék felidéződött bennem, de már nem igen lehetett mihez illeszteni ez emlékeket, mert Király testvér szavait idézve "itt mindent leromboltunk amit elődeink 90 év alatt építettek". Persze ez az anyagi dolgokra értendő. Azon a régi helyen egy teljesen új imaház épült és semmi sem maradt a régiből..., de azért van ott abban a gyülekezetben még egy néhány "ikon", akiket gyerekkoromban is öregnek láttam és ma sem fiatalabbak. Na ők jelentettek valami kapaszkodót a 35 évvel ezelőtti világhoz. Tizenhat fehér ruhás fiatal tett bizonyságot arról hogy Jézus mellett kötelezték el magukat egy életre. Délelőtt és délután is az ApCsel. 19-ből szolgáltam. Délelőtt az újjászületés(Vettetek é Szentlelket?), délután pedig a megújulás volt az igehirdetés témája. Délután a feleségem is szólt néhány szót és olyanokat is mondott, amit eddig még én sem fogalmaztam meg sem magamnak sem másnak, de most legalább megjegyeztem. Hálás vagyok az Úrnak azért hogy délután a felhívásra többen felálltak és hangos imádságban kérték az Úr megújító kegyelmét életükre és kívántak megszabadulni mindattól amit a Lélek kárnak és szemétnek ítélt az életükben. Ebédre Király Tibor lelkipásztor vendégei voltunk(feleségem és a 2.3.4. lányom is elkísértek), este pedig Máté Gyula testvérék hívtak vacsorára. Szép és tartalmas napot adott nekünk az Úr!

Az alábbi képeken látszik az az igényes munka ami nekem is feltűnt az imaházat elnézve... Gyönyörű szép világos és szellős az egész épület. Kellemes volt ott lenni még 3 óra után is....
 


 
 

 
(fotó: Bernáth Bálint)

2009. szeptember 26., szombat

Péntek - Szombat Egyetem-kirándulás

Ezen a hétvégén a kultúrák közötti kommunikáció volt az előadások témája. dr. Maksa Gyula előadásában olyan példák is elhangoztak hogy képzeljük csak el... Vannak olyan vallásos kultúrák(protestánsokat említett) pl. Hollandiában vagy az Egyesült Államokban ahol a családfők tartják az istentiszteletet és nem kell hozzá sem pap sem püspök. Azt is mondta hogy a magyar protestáns helyzet nagyon sajátos, mert ez a püspöki hierarchia ami itt van nálunk(Bölcskei Gusztáv) nagyban hasonlít a katolikus struktúrához. Bezzeg Amerikában vagy Hollandiában a protestánsok sokkal inkább vallják az egyetemes papság elvét... Ilyen okosakat mondott ez a tanár, és én továbbfolytatva a gondolatmenetet a baptistákat is ide sorolom, lévén világviszonylatban ők a legnagyobb protestáns felekezet.... Ha már a "hazai"(Magyarország) baptistáknál tartunk, akkor meg kell jegyeznem azt hogy meglepő volt de ugyanakkor nagyra értékeltem a "Békehirnökben"(legfrissebb szám) megjelent nyílt egyházi állásfoglalást a budapesti meleg-felvonulással és a kormány erkölcsöt romboló munkájával szemben. Megmondom őszintén nem képzeltem hogy e kisegyház megmeri tenni azt, ami ellen még a "nagyok"(kat.ref.) sem mertek ily formában tiltakozni. Szerintem nagyon is jó ha közösségünk ilyen nyíltan állást foglal akár a "globális  felmelegedés" jelensége(homoszexualitás) ellen, vagy akár az abortusszal szemben. Lehet hogy emiatt szélsőségeseknek tart majd minket a fősodratú média, de hát ezt fel kell vállalni ha nem akarunk "Sodomában" ragadni.
Ma délután a fiatalokkal voltam kirándulni Tasnádon a "Macskahegyen". Szalonnát sütöttünk, beszélgettünk, imádkoztunk Annamáriáért(angol-magyar szakos egyetemista Tasnádról) is aki holnap megy vissza Kolozsvárra, de ezt a napot még velünk töltötte...stb. egyszóval kellemesen telt az idő.

Holnap, ha az Úr megsegít és élek Szilágyballára megyek ahol hálaadónapra és bemerítésre is készül a gyülekezet.

2009. szeptember 22., kedd

Kedd - Mi látszik és mi nem...?

Ezen a héten én vagyok a soros abban hogy a gyermekeket reggel Margittára vigyem. Ugyanis nem csak a mi gyerekeinkről(Jémina és Tirza) van szó, hanem rajtunk kívül még 3 család 3 gyermeke(Melissza, Lea, Alex) indul reggelente a városba. Összesen tehát öten. A múlt héten Híri Gyöngyi vitte őket, most én a jövő héten pedig Híri Jancsi a soros. A mai napra kitalálták a gyermekeink hogy milyen jó lenne ha az utitársaik(Alex az egyetlen fiú kivételével) haza se mennének hanem itt maradnának éjszakára is. Így nekem sem kellene reggelente a csordákat(kettő is van belőle) kerülgetve összeszedni őket, hanem együtt indulnánk itthonról. Megbeszélték a szülőkkel is így összejött a dolog. Olyan is volt a házunk mint egy óvoda. Délután megyek fel a nappaliba és kérdezem őket:
-Na gyerekek, akkor mind itt maradtok és a mieink lesztek egy ideig?
-Igen, elengedtek hogy itt maradjunk. Így most már lesznek jó gyerekeitek is... -válaszolta a kis Melissza
Na ez egy őszinte kritika volt a kis jövevénytől. Elgondolkodtam rajta. Vagy tényleg nagyon "rosszak" a gyerekeink, olyannyira hogy kivülről talán még sajnálnak is minket, vagy pedig(gyanítom hogy inkább ezért mondta) én vagyok annyira elmarasztaló gyermekeimmel szemben(míg másokat megdicsérek), hogy ezt még a szomszéd kisgyerek is megjegyzi. Akár egyik vagy másik legyen a kritika oka, változásra van szükség. Azért hogy a jóság is látható legyen. Mert nekem tényleg nem csak akkor vannak "jó" gyerekeim ha vendégek vannak... és ezt még egy kis gyermek is észre kellene vegye. Uram segíts nekünk!
Ma este az imaközösségbe 9-en voltunk és a hálaadás mellett aktuális kéréseinket vittük az Úr elé. Biztos vagyok abban hogy meghallgatott. Áldott legyen az Ő neve!

2009. szeptember 21., hétfő

Hétfő

A tegnap Jémina és Tirza kísértek el Micskére. A délelőtti szolgálat után gyülekezeti tanácskozást tartottunk, mivel délután úrvacsorára készültünk és új pénztárost is kellett választani, Tripó Pál testvér halála miatt. Hubert Borbála lett megbízva a pénzügyekkel. Ebédre Szabó József testvér hívott meg és így oda mentünk a lányokkal. Ebéd után elsétáltunk a Köveskúthoz, mert kiváncsi voltam arra a forrásra, amelyik állítólag még nagy szárazságok idején sem apad ki. Semmilyen íze nem volt és ez azt jelenti hogy nagyon jó ivóvíz...
Innen indultunk vissza a délutáni összejövetelre. Ekkor kaptam egy jó bizonyságot...
Történt ugyanis hogy Jémina és Tirza nagyon kértek arra, engedjem őket gyalog menni nélkülem. Mikor megadtam az engedélyt akkora örömük volt hogy alig bírtam őket visszafogni... (Zárójelben jegyzem meg hogy mekkorát változott a világ röpke 30-40 év alatt...Visszaemlékszem arra amikor én voltam annyi idős mint most a lányaim, akkor én azt kértem Nagy Károly testvértől -aki az autójával látogatott hozzánk- mikor eltávozott tőlünk, hogy legalább a sarokig hadd üljek be az autójába. nekem akkor az volt az öröm hogy autóba ülhettem, a lányaim meg akkor örülnek ha kiszállhatnak az autóból...)
Én körbe mentem az autóval őket pedig egy rövidítésen indítottam útnak. egy sikátoron kellett felmenjenek, aztán majd jobbra fordulniuk és menni addig amíg elérnek az imaházig. Mivel még sohasem jártak arra, ezért elismételtettem velük az útvonalat és megmutattam nekik(Jémina már tudja), hogy melyik a jobb kezük és arra kértem hogy igyekezzenek. Én még visszamentem Józsi bácsiékhoz, a feleségét is megvártam míg elkészült és azután indultunk el. Mikor az imaházhoz értünk látom hogy a gyermekek még nem érkeztek meg, pedig már ott kellett volna lenniük. Gondoltam hogy elindulok megnézni mi történt, de addigra már feltűntek...
-Jémina, hol voltatok? Hogy-hogy csak most értetek ide?-kérdeztem
-Hát ez a gyermek -mutatott Tirzára- mikor elértünk az útkereszteződéshez elkezdte a sírást...
-Miért?
-Addigra már elfelejtette hogy melyik a jobb keze és balra akart menni., én pedig nem engedtem.
-Végül hogy sikerült meggyőznöd?
--Mondtam neki hogy ide figyelj: "Bízz, bennem, bízzál édesapádban, ha ő azt mondta hogy jobbra kell menni akkor biztos arra van az imaház. Nem akar nekünk rosszat. Ő elfogadta az Úr Jézust, nem hazudhat. Ő tudja az utat." Mikor ezeket hallotta engedelmeskedett és most itt vagyunk.

Hát nem az ilyenekre mondta az Úr Jézus? "És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába." Mt.18:3
Bárcsak tudnánk mi is ennyire bízni Isten Igéjében. Életünk útkereszteződéseiben ha eszünkbe jut, mire tanított minket az Úr, merre kellene menni akkor ne tanácskozzunk "testtel és vérrel", ne a kívánságaink után menjünk, hanem bízzunk Benne! Ő nem akar rosszat nekünk, Ő nem hazudhat. Engedelmeskedjünk és biztosan célba érünk...!
Estére Tasnádra mentem, ahol hat órától voltunk együtt és az esti igéből szolgáltam. Kilenc körül értem haza.

2009. szeptember 20., vasárnap

Szombat és az adventisták

Van egy Malvina névre hallgató egyén, aki személyes küldetésének tartja az adventisták "buherálását". Már elnézést a kifejezésért, de jobb ill. találóbb kifejezést nem találtam arra, amit a blogján olvasni lehet. Szegénykém egy hozzászólásra vállakozott a "Csütörtök-Péntek Óvoda-Iskola" című bejegyzéshez, de úgy látom hogy erején felül, ill. képességeit magasan meghaladja az, amire vállalkozott. Mármint azt, hogy a közbenjáró imádság "hiábavalóságáról" értekezzen. Az Úr legyen kegyelmes hozzá! Amit a tévtanító(!) adventisták elrontottak benne, azt az Úr Jézus hozza helyre! Nem új a nap alatt, hogy az igazságra éhező embereket a Sátán olyan táppal eteti, mely után inkább kivánják a szemenszedett hazugságot mint az üdvösséget. Vigyázz, nézd meg mivel táplálkozol! Kerüld el messzire az adventistákat mert ha nem, úgy jársz mint Malvina...!

2009. szeptember 18., péntek

Csütörtök-Péntek Óvoda-Iskola

Megkezdődött. Nekem mától az egyetemi oktatás(a feleségemnek már a múlt héten), Jéminának és Tirzának pedig az új óvodai képzés. Ugyanis arra az elhatározásra jutottunk a feleségemmel hogy Jéminát még nem adjuk iskolába, noha márc. 1-én betöltötte a 6 évet, hanem inkább egy román óvodába járatjuk Tirzával együtt Margittára. Na nem arról van szó hogy drága anyanyelvünket mellőznénk, hanem sokkal inkább arról hogy felvértezzük őket a majdani anyanyalvi oktatás keretei között támadó "államnyelv" nehézségei ellen. Igaz hogy szegények semmit semm értenek abból ami körülöttük történik, de mégis sikerrel vették eddig az akadályokat. Jéminát kérdezve arról hogy miként boldogul a románok között, azt válaszolta hogy "minden rendben édesapám, én mindenre bólogatok amit mondanak és megteszem amit kell". A gyermekekben nagyfokú alkalmazkodóképesség rejlik, csak legyen aki kihozza belőlük... A kicsi(Tirza) számára még annyira új a helyzet, hogy említésre sem méltatta a nyelvi különbségeket...
Szerda este otthon voltam a bibliaórán és Izsák házassága volt a téma, ami eléggé élvezetes volt a részemre is(noha én immár 14 éve élek boldog házasságban), de úgy láttam hogy még másokat is érdekelt az isteni vezetés ezen a területen...
Csütörtök este Szilágypérba mentem(ezután ha az Úr megsegít, csütörtök esténként ott keressetek), ami egy újabb missziós állomása lett a körzetünknek. Isten úgy vezetett, hogy felvállaljam ennek a nagyközségnek a misszióját. Nyolc órától hirdettem az igét abban az imaházban, amit nemrég vásároltak(Gál Győző testvérem kezdte el itt a missziót) és hála az Úrnak elég sokan eljöttel meghallgatni az üzenetet... Az alkalom után Erdei Sándor testvéremhez mentem, ahol az öccsével(Attila, 35 éves,nőtlen) volt jó beszélgetésem, aki szeretne megtérni, de még nincs elég akarata hozzá. Kért hogy imádkozzunk érte. Megtettük és tesszük ezután is. Úgy látom hogy nagyon nagy az éhség és a szomjúság arrafelé az Ige iránt. Ezért vezetett az Úr arra hogy minden csütörtökön ott legyek... Imádkozzatok értem!!!

2009. szeptember 15., kedd

Kedd

Mától kezdve(igaz hogy egyelőre még csak szűkösen), de szeretnék egyre több élő és arhív anyagot iss közzétenni ezen az oldalon, ami immár egy kicsivel több mint egy internetes napló. Talán lesz energiám és időm arra hogy az audio-vizuális anyagot is rendszeresen frissítsem... Az én Uram az Úr segítsen meg ebben!

Ma délután meglátogattam Tőtős Anna testvérnőt aki már a 87. életévében van és úrvacsorát vittem neki. Nagy csodaként éltem meg nála azt a fejlődést amit az elmúlt másfél év alatt tapasztaltam. Az a testvérnő aki korábban csak panasszal volt tele és öröme sem  volt(annyira hogy ezért még az úrvacsorától is el lett marasztalva,lsd. tavaly febr.-márc? bejegyzést) most ki volt virulva. Annak ellenére hogy a múlt hónapban nem tudtam meglátogatni, egyáltalán nem zsörtölődött, sőt örömmel tett bizonyságot az Úrral kapcsolatos élményeiről. Mondtam is neki: "Kedves testvérnő, nagyon örülök hogy láthatom az Úr munkáját Anna néniben." Erre ő: "Testvér, megtanított az Úr arra hogy javamra van a nyomorúság." Áldassék az Úr neve! Jó volt ott lenni...
A ma esti imaközösségben 10-en voltunk és tudom hogy nem hiába, mert a korábbi könyörgéseknek is látttuk ma a gyümölcseit...

2009. szeptember 14., hétfő

Hétfő.........

A tegnap délelőtt itthon voltam mivel úrvacsorai alkalom volt a gyülekezetünkben. Igaz hogy hajnalban kerültem haza, de azért sikerült eleget aludnom ahhoz hogy szolgálni tudjak. Most különösképpen örültem annak, hogy még a tavaszon úgy döntöttünk a gyülekezetben, eztá vasárnap délelőtt 10 órakor kezdünk a korábbi kilenc helyett.
Délután fél négyre Micskére mentem, majd este hatra újra haza. A hívő ember fegyverzetéről és harcairól  szóltam az Ef. és a Kor. levél alapján. Arról is szó esett hogy mi az és hol van az amit le kell rombolnunk, mi az és hol van az, amit foglyul kell ejtenünk, végül pedig mi az és hol van az amit meg kell büntetnünk...? A Szent Lélek megadta a válaszokat ezekre a kérdésekre. Áldott legyen az Úr neve!
Délutánra régen látott vendégeknek örülhettünk. Az Egyesült Államokból , Clevelandból látogatott haza Ozsváth Lajos testvér a feleségével. Őket még gyermekoromból a zilahi időkből ismerem. 1980-ban mentek ki az Államokba.
Ma délelőtt meglátogatott a sógorom(Budai Lajos) és aztán mentünk tovább Nagyváradra Tripó István testvérrel hogy ott találkozzunk Erdő Endre testvérrel, akivel hivatalos ügyeket intéztünk(egy keresztyén alapítványt jegyeztünk be). Késő délutánra értünk vissza és a megkésett, de el nem szalasztott ebéd után Lajos ment Szatmárra én pedig Ferenczi Gyula testvérhez úrvacsorát vinni...

2009. szeptember 13., vasárnap

Szombat este - Kegyelem a köbön

Már hat óra körül oda értem  a szolgálat helyszínére és amikor megláttam azt a rengeteg fiatalt(400-500fő) inamba szállt a bátorságom és elkezdtem azon gondolkodni hogy én egyáltalán hogy kerülök ilyen helyzetbe... Ennyi fiatal előtt kell evangelizálni és az üdvösség lehetőségét eléjük tárni. Olyan jó előadások voltak eddig, hogy minden percét amit láttam(hála az Úrnak és köszönet Püsök Attilának) élveztem még ha monitor előtt is. Létezik hogy az Úr egy ilyen gyenge erőtelen embert akar itt látni?
 Amikor szünet volt(a fórumbeszélgetés után) kimentem és elbújtam az autómban. Imádkoztam és sírtam. Azért mert arra gondoltam, nehogy az én méltatlanságom vagy gyengeségem miatt ne válaszoljon valaki az Úr hívására. Ha rajtam múlott volna, akkor úgy és olyan messzire menekültem volna mint Jónás(igaz hogy más okokból, de mégis). Hogy ez nem következett be annak objektív akadályai voltak. Dicsőség az Úrnak! Más kimenekedési út nem volt a szorult helyzetből, mint nagyon megalázkodni és kegyelmet kérni. És akkor közel jött hozzám az Úr. Nagyon közel. Annyira hogy majdnem elindult az autó.(Jó jó ezt csak zárójelben mondom hogy érzékeltessem mi történt). Megérintett. Meggyőzött arról hogy nem csak rajtam múlik az evangelizáció. Elszégyelltem magam. Átadtam magam neki újra hogy tegye velem mit jónak lát.
Hálás vagyok az Úrnak azért hogy most(hajnali kettőkor) érkeztem haza csupán azért, mert elnyúlt az imádkozás ott fenn a felső szobában azokkal akik az Úr Jézusnak adták az életüket...
Aztán azt is jó volt hallani ezután(már bent a Borzási családnál vacsora(?) közben), hogy kb. 3 évvel ezelőtt mikor Szatmáron szolgáltam egy ilyen alkalommal, akkor megtért egy lány(ő tett bizonyságot erről) és ugyncsak "a felházban" imádkoztunk, majd rajta keresztül elérte az Úr a családját is. Azóta többen megtérek a környezetében. Milyen csodálatos az Úr... Én többnyire egyes személyeket látok amikor a felhívásra előjönnek, de az Úr látja azokat is akik az "ő szavukra hisznek majd" és ez a felismerés ma is a lehengerelt, mit lehengerelt? Földbe döngölt. Ezerrel. Áldom az Urat!
Uram ha én ilyen kicsi porszem vagyok, de mégis érték a Te kezdben, miért is jajongok annyit? Bocsásd meg minden mulasztásomat!!!

2009. szeptember 12., szombat

Szombat

Beágyaztam az élőközvetítést ide, hogy egyszerűbb legyen. A program alább található. A szünetekben a zilahiak régebbi felvételei, zenék láthatók hallgathatók...

2009. szeptember 11., péntek

Péntek - Ma 38 éves az öcsém

Nem mondom hogy az ő 30. születésnapjára gondolva robbantottak 2001-ben, mert elég nevezetes volt anélkül is. Az Úr áldja meg munkájában(főállásban lelkipásztor, mellékállásban tanár) és családjában is.

A tegnapi imatémák után újabbakat is kiírok ide:

1. Steiner István testvért a mai napon műtik hátgerincsérvvel. Imádkozni kell érte!


2.Ma kezdődik a regionális ifjúsági konferencia Szilágyperecsenben, ahol szombaton rám is szolálat vár. Imádkozz érte(m)!


 

A Konferencia témája: Sodrásban – a fiatalok és a világ



Péntek
16:00 Regisztráció
18:00 Köszöntések, zenés áhítat
19:00 Előadás – Kijönni a világból – Mike Sámuel
20:00 Dicsőítés, imádság
20:30 Találkozás a vendéglátókkal, vacsora + elszállásolás
Szombat
  9:00 Zenés áhítat
10:00 Előadás – Megmaradni a világban – Mike Sámuel
11:00 Fórumbeszélgetés – Deák Zsolt
12:00 Ebéd
14:00 Fakultatív programok: sport, szabadidő, falunézés… stb.
18:00 Dicsőítés és szolgálatok
18:30 Előadás – Zenevilág – Kis Juhász Vilmos
19:30 Szünet
19:45 Dicsőítés, evangélizálás – Veress Efraim
20:45 Dicsőítés
20:45 - 21:00: Imádságok, befejezés
21:00 Távozás a szállásadókhoz
Vasárnap
  9:00 Zenés áhítat
10:00 Előadás – Elmenni a széles világra – Borzási István
12:00 Dicsőítés, befejezés
13:00 Ebéd


2009. szeptember 10., csütörtök

Csütörtök - Ráncfelvarrás

Már igazán ráfért erre az oldalra is a frissítés, habár stílusváltásra nem került sor, azért apróbb módosításokra mégis. Most már a linkek helyén a friss bejegyzések is láthatók, rss bekapcsolva, a friss megjegyzésekbe is kattintás nélkül beletekinteni, galéria stb.
A feleségem a tegnap este elment Jéminával Debrecenbe, mert megkezdődött az iskola. Csak holnapután reggel érkezik haza, addig én vagyok itthon a gyerekekkel meg apósom aki eljött néhány napra segíteni.

Mai imatémák: 1.Édesapám balesetet szevedett
                        2.Maroshévízen ma kezdődött a sátoros evangelizáció

2009. szeptember 9., szerda

Szerda - kommunikációs zavarok tanulságai

Nem először fordul elő velem az alábbi eset. Gondolom nem én vagyok az egyetlen aki hasonló szituációkba keveredik.
Ma délelőtt csörög a feleségem mobilja. Mivel Márti nincs én veszem fel, de a kijelzőn a szám ismeretlen. Egy női hang üdvözöl hatalmas lelkesedéssel.
-Áldja meg az Úr!
-Az Úr áldja meg a testvérnőt is!
-Úgy gondoltam hogy felhívom a testvért mert van még egységem.(Mivel nem mutatkozott be, erősen próbáltam emlékezni a hangra, de sehogy sem tudtam beazonosítani)
-Tessék mondani
-Hát jó lenne már az a Biblia nekem...
-Milyen Bibliára tetszett gondolni?
-Hát amit ígért
-Elnézést kérek, megmondaná a nevét, mert nem tudom kivel beszélek.(ej de kínos volt..., mert nem akartam megsérteni)
-Hát Magdika vagyok ...-ből. Pirban szoktunk találkozni.(ekkor már egy kis neheztelés is volt a hangjában, de nekem is kezdett derengeni valami)
-Tessék megbocsátani ha megkérdezem: Tetszik tudni hogy én ki vagyok?
-Hát persze: Béla testvér(Hatalmas kő gördült le a szívemről, hogy mégsem sértettem meg a feledékenységemmel)
-Nem talált. Én Veress Efraim vagyok.
-És az kicsoda?
-Az érszőllősi gyülekezet és körzet lelkipásztora.
-Jaj de jó, így legalább most már a testvért is megismertem. Akkor ez most a testvér telefonszáma?
-Nem ez a feleségem telefonszáma...
-És a testvéré...?
.
.
.
Röviden ennyi volt. A tanulság: Ha valakit felhívunk(én amikor a feleségemet, anyósomat, szüleimet hívom akkor is azzal kezdem hogy Veress Efraim vagyok...) akkor bemutatkozunk, még akkor is ha úgy tudjuk hogy jelen vagyunk a telefonkönyvében. A másik(ezt most elmulasztottam), ha a hívó fél nem mutatkozik be én akkor is bemutatkozok.
Ezzel a kínos párbeszédek és a közben erőltetett agytorna kiküszöbölhetőek lesznek.

2009. szeptember 8., kedd

Kedd - a harmadik újra bajban...

Van nekünk egy lányunk, a harmadik(Jémina) akire a feleségem azt szokta mondani hogy ő az "ütött-kopott" gyermek. Már a magzati léte idején azzal riogattak az orvosok(19. hét előtt) hogy az előzetes eredmények alapján egy súlyos rendellenességgel rendelkező gyermeket várunk és ilyenkor illik a terhességet megszakítani. Hála az Úrnak hogy megváltott és szóba sem kerülhetett a fentebbbi lehetőség, de azért nem volt probléma mentes a szülés sem. Nyakra tekeredett köldökzsinór és írtózatosan hosszú vajúdás előzte meg a világra jöttét. az ördög nagyon el akarta pusztítani, de az Úr mindezidáig megőrizte. Igaz hogy nem egy könnyű eset(nagyon erős egyéniség), de mégis sok áldást jelent nekünk.
Ma délelőtt amikor elment Judittal hogy meglátogassanak egy testvérnőt(Erdei Imre tv. felesége), útközben(kitérőt tettek a volt szemétdombra) mikor egy árkon szökött volna keresztül üvegbe ugrott. A talpa egészen szétnyílt, de a saját lábán jött haza vércsíkot hagyva maga után. Itthon kimostuk a sebét, majd propolisszal bekentük és hisszük hogy az Úr ebből is kigyógyítja. Hogy egy ilyen "ütött-kopott-vágott" gyermeket az Úr Jézus majd mire fog használni én nem tudom, de szeretném meglátni...

2009. szeptember 7., hétfő

Hétfő


Megjelent a "Szeretet" lap és benne a cikk, amit Szilágyi testvér felkérésére írtam. Nagyon jól sikerült a tördelése, ezért be is szkennelem.

2009. szeptember 6., vasárnap

Vasárnap - Nagydoboson



Jobbról balra haladva: Cserés Attila lkp., Vadon Vivien, Jóni András Dániel, JóniIvett és én

Az Úr kegyelméből a mai napon Nagydoboson szolgálhattam, ahol hálaadónapra és bemerítésre gyűlt össze a körzet testvérisége. Gombos Miklós testvér a fiaival(Dániel és Ottó) és Híri János testvér kísértek el erre az útra. Helyesebben szólva vittek, mert az én autóm jelenleg pihen(egy tömítőgyűrűre várok), de jobb is volt így mert ilyenkor nem csak testvérek hanem (harcos)társak is vagyunk...

2009. szeptember 4., péntek

Péntek

Reggel már apósom ébresztett aki a tegnap este érkezett, hogy induljunk Váradra. Még az év elején(jan. 19-én) volt neki egy balesete, ami miatt a jogosítványát bevonták, de hiába egyezett ki a a feleségével:) -aki az egyik sérült volt- hogy elkerülje a polgári peres eljárást, a jogosítványát nem adták vissza. Igaz hogy "bűntudata" miatt nem is nagyon érdeklődött az ügye iránt, de most hogy immár a 8. hónapban vagyunk mégiscsak úgy gondolta, jó lenne viszza kapni azt ami az övé. Már korábban egyeztettünk Tripó István testvéremmel a mai napról, mert mégis csak más az, ha valaki egy 190 cm-es vastagon kigyúrt polgármester testvérrel érkezik a megyei rendőrségre érdeklődni, mintha azt a 165cm/60kg-val(ez az apósom paramétere) próbálja. meg is lett az eredménye a kirándulásnak, még ha néhány órát igénybe is vett, mert kiderült hogy az a jogosítvány amit elvettek, az nincs is regisztrálva, nem is kellett volna bevonni és jelenleg egy rendőri mulasztás miatt az érsemjéni rendőrőrsön pihen valamelyik fiókban. Az őrnagy aki kinyomozta e kesze-kusza ügyet azt mondta, hogy ha februárban érdeklődtünk volna, már akkor visszakapta volna apósom a jogosítványát. Hála az Úrnak hogy meghallgatta a Váradra indulás előtt elmondott imádságot és jó szerencséssé tette a mi útunkat.
Ha az Úr megsegít és élek ma este a micskei testvérek körében leszek bibliaórán...

U.i. Imádkozzunk a gyergyószentmiklósi missziós napokért!!!

2009. szeptember 3., csütörtök

Csütörtök - Aludtam rá egyet...

...mármint arra amit a tegnap gondoltam, de még most is úgy látom ahogy 24 órával ezelőtt. Az a helyzet hogy egyszerűen nem bírom megszokni az itteni temetési gyakorlatot, már ami az éneklést illeti és már oda jutottam hogy nem is akarom. Már értekeztem a temetési szokásokról itt és itt, de most az éneklésről van szó. Egyszerűen errefelé kiment a "divatból" a közös éneklés. Mivel vannak nagyszerű vagy kevésbbé nagyszerű énekkarok, ezért az énekszolgálat általában rájuk marad és ez már azonnal ki is zárja az igehirdetőt az éneklésből. A tegnap is az történt hogy a kezdőima után kértem egy közös éneket. Erre úgy néztek rám mint a lőtt medvére és hiába ismételtem meg hogy énekeljünk közösen egy éneket, az énekkar kezdett énekelni a "Karénekesből". Akkor vettem észre hogy csak egyedül nálam volt "Hit Hangjai" énekeskönyv. Rettentően rosszul esett hogy a jelenlevőknek csak egy kis töredéke(az énekkar) énekel, mi pedig a többiek csak állunk némán... Valószínűleg csak én éreztem így, mert senki másban nem láttam feszültséget, de ezután ígérem másképp lesz. Mikor a közös éneket kérem, még az ének számot is be fogom diktálni és ha más nem, akkor én fogom elkezdeni az éneket... Bármennyire legyen fenséges és művészi egy énekkar szolgálata, azért a hívők közös énekét semmiért sem szabadna mellőzni istentiszteleteinkről, legyenek azok akár temetési istentiszteletek is...

Egy másik dolog, amire nem csak egyet, hanem többet is aludtam és amiért többször is imádkoztam, az a múlt heti(aug.23) szolgálatom és az utána következő események. Az Úr kegyelméből nem először hanem talán már negyedjére vállaltam szolgálatot a magyarországi őskeresztyén felekezet keretei között megrendezett konferencián, Imrehegyen. Korábban még Novák Zsolt(jelenleg a Gyergyószentmiklósi Baptista Gyülekezet pásztora) testvérem hívott ezekre a konferenciákra, melyek az Életház Alapítvány által vásárolt missziós háznál voltak tartva, de legutóbb már Fehér Tamás testvérem(Kecelről) szervezte ez alkalmat. Hála az Úrnak én is sokat formálódtam és nyertem ezeken az alkalmakon és így volt ez legutóbb is, de szomorúan kellett megállapítanom hogy a Sátán még úgynevezett egyházi elöljárókba is belebújik. Sajnos bármennyire is szeretnék szebben vagy óvatosabban fogalmazni, ilyenkor mikor az ősellenségről a "Kígyóról" van szó egyszerűen nem tehetek mást mint nevén nevezem a mesterkedését. Az történt ugyanis hogy az elmúlt vasárnap az én testvéremet, Fehér Tamást(ha csak fele lenne bennem az ő szelídségének, a feleségem lenne a leghálásabb érte ), valószínűleg azért mert evangelizált kzárták a gyülekezetből. De nem ám úgy hogy összeül a gyülekezet közgyűlése és közösen határoztak, hanem csak úgy bejelentette az (f)egyházi alelnök hogy Fehér Tamás többé nem mehet a gyülekezetbe, mert ha mégis megpróbálja akkor a rendőrséget hívják majd segítségül. Amikor ezt meghallottam elakadt a szavam. Ilyen diktatórikus módszerek a Kárpátok Géniusza(Ceausescu) idejében voltak divatosak, vagy talán még az újkori gyurcsányizmushoz köthető ehhez hasonló, de még Tőkés László is jobban ügyelt a látszatra, mikor a nem kivánatos CE-seket takarította el az útból, mint ami az én testvéremmel történt. Nem, beszélva arról hogy egyik alkalommal egy pásztor arról beszélt nekem ott, hogy sajnos a gyülekezetében egyszerűen nem lehet értvényt szerezni a Biblia tanításának. Nem lehet fegyelmet gyakorolni. (Értsd:Bárki úrvacsorázhat, akármilyen életvitelt folytat). Erre tessék, aki az Úrért dobog azt eltávolítják. Az Úr legyen kegyelmes azokhoz akik még abban a közösségben léteznek. Hajlok arra hogy úgy lássam őket mint Lótot. Minden elpusztul körülöttük, de őket még ha tétováznak is az Úr angyalai megragadják és kiviszik onnan. Csak ha már kijutottak hátra ne nézzenek...! Az Úr Jézus igazítsa ki ha valamit nem úgy írtam, ahogy kellett volna, csak azért hogy úgy értsék ahogy Ő akarja!!!

Ma estétől kezdődött Gyergyószentmiklóson a sátormisszió, ahol Novák Zsolt, Kiss Zoltán, Székely Béla és Szabó Szilárd fognak igét hirdetni...napról-napra. Imádkozzunk értük!!!

Upgrade: A fenti írás pontosításra szorul: Igaz hogy az imrehegyi konferenciát őskeresztyén testvérek szervezték és az Életház alapítványt is ők alapították, de a felekezetük "hivatalos" része nem ért egyet azzal a kijelentéssel hogy "az őskeresztyén felekezett keretei között megrendezett konferencián". Azt a mondatot is korrigálom, ahol az áll: "...hanem csak úgy bejelentette az (f)egyházi alelnök hogy Fehér Tamás többé nem mehet a gyülekezetbe, mert ha mégis megpróbálja akkor a rendőrséget hívják majd segítségül." Nem az egyházi előljáró fenyegetőzött a rendőrséggel, hanem az aki egyetértett vele.

Úgy néz ki hogy ezt a blogot az őskeresztyén vezetők is "előszeretettel" olvasgatják és ennek tulajdonítható az az érzékeny reagálás, mely a helyesbítésemet is kiváltotta. Bármennyire lenne is hízelgő az a gondolat, mely szerint ezt az oldalt még egyházi előljárók is olyan orgánumnak tekintik, melyben még egy pontocskának("jótának") is mindig a helyén kell lenni, azt nem tudom megígérni hogy a jövőben sem fogok tévedni. Ugyanis ez nem "Biblia", de még csak nem is hivatalos közlöny, hanem olyan napló melyet egy boldog, de nem tökéletes ember vezet. Általában igyekszem arról írni aminek szem- és fültanúja voltam, vagyis amit átéltem. Azonban ha másodkézből származó információkra támaszkodva írok, akkor elkerülhetetlenek a fentebb említett pontatlanságok. Annyit tehetek ezek után -ha már e blogot is elsődleges hírforrásnak tekintik némelyek- hogy hasonló információ közlések elé beszúrom a "meg nem nevezett forrás(ok) szerint". Így azonnal kiszűrhető, mi az amit én vagy mi az amit más állít..., csak azért hogy engedelmeskedjek az "amennyiben rajtatok áll minden emberrel békességben éljetek" Igének.

2009. szeptember 2., szerda

Szerda - temetés Micskén

(foto: Juhász Efraim)


Bodor Sándor szolgatársammal (foto:Juhász Efraim)
Tripó Pál testvérre emlékezve legyen itt a 2009.07.12-én rögzített imaórai szolgálatából egy részlet...

2009. szeptember 1., kedd

Szeptember 1.

Ha az Úr is jónak látja és megsegít, mostantól ismét rendszeresen jelentkezem a bejegyzéseimmel és ígérem hogy minden erőmmel azon leszek, hogy a rendszeres olvasót vagy az éppen ide tévedőt a lehető legjobb irányba befolyásoljam, Jézus irányába...
Most már jobban adottak ehhez a lehetőségek mivel Érszőllősre is beköszönt a "Romtelecom" a szélessávú internetszolgáltatásával. Hogy is van akkor ez? Én aki a keskeny úton járok, a szélessávot veszem igénybe? Igen. Nem mindegy ugyanis hogy a keskeny úton szélessávon megy az ember a mennybe, vagy a széles úton de mégis beszűkült sávon halad az ember a pokolba...
Ma délután sikerült rábírnom magam(alaptermészetemhez tartozik hogy nehezem vagyok elérhető) arra hogy elindítsam a skype szolgáltatást és rögtön csörögni is kezdett a gép. Frank testvérék voltak Izráelből. Nagy örömmel fogadtam a hívást és beszéltünk egy keveset. Mivel neki kamerája is volt, ezért láttam is nem csak hallottam. A mögotte lévő falon volt egy kép a falon, ami sokak számára ismerős: A széles út és a keskeny út ábrázolása. Szimbolikus jelentősége volt számomra annak, hogy szélessávú interneten haladva is láthattam e képet. Én a keskeny útat teljes szélességében akarom végig járni. Ki akarom élvezni az utolsó göröngyöt is és vállalom, hogy ezért elviselem az ordító oroszlánt is... Az én Uram az Úr segítsen meg ebben!!!

Ma délután Ferenczi János testvérnek segítettem hogy az imaházba is bevigyük a drótot(IP kamerát szerelünk be). Nem azért hogy a világot vigyük be, hanem azért hogy a világba ömöljön onnan is minél jobban az élő víz. Elég sokat kínlódtunk azon hogy a falban lévő csöveken átszuszakoljuk a kábeleket, de végül csak sikerült... megérte.
Este mintegy 9-en voltunk imaközösségbe, ahol nem kellett sokat gondolkodni hogy miért is adjunk hálát, de nagyon is kellett figyelni arra hogy mit és hogyan kérjünk. Az Úr megadta és megadja mi szükséges. Elhisszük. Ámen!